A kelták – ez az elnevezés a görög Κελτοί (keltoi) kifejezésből származik – már jóval a Római Birodalom előtt jelen voltak Európában, Írországtól Kárpát-Ukrajnáig, Dél-Lengyelországtól Észak-Itáliáig, sőt Kis-Ázsiáig. A kelták eredete a történetírás előtti időkbe vezet.
Kék terület: a kelta inváziónak és migrációnak kitett területek
Tágabb értelemben ma is keltáknak nevezik a breton, ír, skót, walesi – vagyis a kihalófélben lévő szigeti kelta nyelvet beszélő – népcsoportokat.
Mitológiájuk többistenhitre alapul, illetve az ehhez kapcsolódó mítoszok gyűjteménye. A római birodalom által leigázott kelta népek vallása a hódítók sikeres „beolvasztó” tevékenységének köszönhetően nem maradt fent, nem is beszélve kereszténység pogányüldözéséről. A római területeken túl azonban (gaelek, piktek, britonok) az ősi mitológia tovább élt, a középkorban pedig írásos feljegyzések is készültek erről az ősi a kultúráról.
A kelta vallás és kultúra magas szintű szimbiózisban működött, egy hivatalos réteg vezetésével. Az ókori szerzők szerint a vezetők három csoportra oszthatók: druidák, vátisok (filik) és a bárdok.
A hierarchia legfelső fokán a druidák foglaltak helyet. Ők voltak a vallási vezetők (papok) a törvényalkotók és törvények betartatói, illetve ők gondoskodtak az új druidák – néha akár 20 éven át is tartó – képzéséről.
A vatisok (váteszek, jósok) szerepe sok átfedést mutat a druidákkal – egyes történészek szerint a druidák egyik alárendelt rétegéről van szó – a jövendőmondás mesterei, Írországban kiemelkedő szerepet töltenek be, ők lesznek az uralkodók tanácsadói.
A bárdok kasztja inkább az irodalommal foglalkozott, és míg Írországban fokozatosan vesztett társadalmi szerepéből, Walesben méltóságuk megnövekedett és végül az ír filiknek megfelelő társadalmi szerepet töltöttek be.
A kelták természetimádó vallást követtek, mitológiájuk egyik legfontosabb tényezője a természeti jelenségek vizsgálata, a termékenység, illetve a halál témája volt. Hittek a lélekvándorlásban és ehhez kapcsolódó halottkultuszt alakítottak ki. Természetfeletti világukban mindenhol jelen voltak a szellemek, isteneik pedig az anyaföld átfogó erejét jelképezték.
Művészetük sem térben, sem időben nem egységes, mivel hatalmas területen éltek, s a meghódított területek helyi hatása is befolyásolta. A több mint 2000 éves kelta ábrázolóművészet ma is aktuális és közkedvelt, többek között a tetoválások terén is.
A kelták faszéntintával tetováltak, ábrázolóművészetük alapján pedig elég pontos elképzelésünk lehet a mintáikról.
Kelta csomók (Celtic knots)
A kelták végtelenen, szövevényes, önmagukba visszatérő szalagmotívumai labirintusszerű díszítőminták. Az összefonódó fonatok akár ember, állat vagy szörnyfigurákat is kialakíthatnak. Lenyűgöző egyszerűségükben rejlik bonyolultságuk.
Valószínűleg a természet megújulását, az élet örökkévaló körforgást jelképezik, bár az eredeti jelentéséről nincs bizonyítékunk. (Pl. egyes szakértők szerint a korai kelta művészetben tilos volt az élő teremtmények ábrázolása, ezért a kelta csomó az iszlám kalligráfiához hasonlóan alakult ki.) A keltáknak ezt a rendkívül dekoratív díszítését átvették a rómaiak, a keresztények, de az etióp, az orosz és az iszlám művészetben is találkozhatunk velük.
A kelta-ír keresztény kultúrkör területén a VII-VIII. században megjelent és elterjedt rituális kőkeresztek, amelyek a rómaiak távozása után is fennmaradtak.
A kereszt lényege a függőleges szár és a vízszintes metszéspontját körülvevő nimbusz, vagyis fénykoszorú. A kör alakú koszorú és a kereszt gyakran kelta csomó motívumokkal is díszített.
Eredetileg ezek a kőkeresztek nyilvános emlékműnek épültek, de az 1850-es évek kelta „újjászületése” után hatalmas népszerűségre tettek szert, megjelennek a különböző kereskedelmi termékeken, az észak-írországi labdarúgó válogatott logójaként, vagy a tetoválásban.
Triskele
A triskelion vagy triskele egy hármas spirál motívuma, amely rotációs (körforgásos) szimmetriát mutat. Nagyon régi szimbólum, hasonlóságot mutat a triquetraval és a valknuttal is.
Kelta életfa
Crann Bethadh, a kelta Életfa, ez a bolygó egész életének kelta szimbóluma, a Földtől született és az Univerzum ereje által fenntartott. Ez az egyik legjelentősebb szimbólum, amelyet az ősi kelta mintákban széles körben használnak.
Karoling kereszt
Négy triquetra / triquetrasból készült, karoling kereszt a franciaországi Karoling-dinasztia (Nagy Károly dinasztia) szimbóluma. Isten egységét, egyensúlyát és örökkévalóságát képviseli.
Az Awen / Arwen – három sugarak
Az Awen, a három sugár jelképe (néha három lángként értelmezhető), egy új druida szimbólum, amelynek létrehozását Iolo Morganwg, a 18. századi walesi költőnek tulajdonítják. A két oldalsó sugár a férfi és a női energiát képviseli, míg a középpontban lévő a köztük lévő egyensúlyt. Az Awen-t az univerzum ellentéteinek és harmóniájának szimbólumaként használták. Ezért bizonyos értelemben egy kelta jin-jang-ként értelmezhető.
Kapcsolódó bejegyzés: Triquetra – a hármas hurok
