Víz nélkül nincs élet.
A Föld felületének 71%-át víz borítja, az egyik leggyakoribb anyag. A földi élet alapja, az élőlények sejt- és testnedveinek legnagyobb részét víz alkotja. A vízre általában folyékony anyagként gondolunk, de a gleccserek, a hó, a pára, a gőz is víz, csak a halmazállapota változik. Szilárd halmazállapota a jég, légneműként gőznek nevezzük.
Rengeteg közmondás kapcsolódik a vízhez, és mint láthatjuk, kifejezőereje végtelen: Él, mint hal a vízben. Tiszta vizet önt a pohárba. Lassú víz, partot mos. Zavaros vízben halászik. Víz ellen úszik. Kint van a vízből. Nem sok vizet zavar. Sok víz lefolyik addig még a Dunán. A víz sem mossa le róla.
A tengerek, óceánok nagy részét még nem ismerjük, titokzatos világuk felderítetlen. Ősidőktől izgatta az emberek fantáziáját, mit rejt a nagy mélység, miért vonzódunk hozzá. Az álmok, az intuíció jelképe.
A víz szimbolizmusa végtelen. Szinte minden kultúra a tisztasággal, a termékenységgel kapcsolja össze, a teremtésmítoszok állandó anyaga, a víz az élet forrása. A gyógyítás alapvető eleme a víz, nem csak külsőleg, belsőleg is tisztít, energiát ad.
A keleti filozófiában a víz a bölcsesség szimbóluma. A kínai filozófiában az állandóan mozgó és szakadatlanul változó valóságot „tao”-nak nevezik. Megfigyelték, hogy a víz képes úgy átalakulni, hogy a legkisebb ellenállás útján mozogjon. Így a víz a magasabb bölcsesség szimbóluma, a bölcsek arra törekednek, hogy utánozzák, törvényei szerint cselekedjenek. A taoista bölcs olyan valaki, aki „úszik a tao áramlásában”.
Az ókori görög kultúrában szintén nagy szerepet kapott a víz, csakúgy mint az ókori Egyiptomban. Természeti népként megfigyelték a víz ciklikusságát, az ár-apály jelenséget, a sikeres hajózásnál a víz áramlásait. A körülöttük lévő nagy vizekből nyerték főbb élelmiszereiket, a folyók áradásai a föld termékenységét segítették, így érthető, hogy istenként tisztelték. A görögöknél Poszeidón (Zeusz után a legnagyobb tisztelettel övezett isten) a tengerek, folyók és források, az árvizek és földrengések istensége. Egyiptomban Hapi a Nílus istene és Anuket (Ré lánya) a Nílus istennője, de külön istent tiszteltek Herisef képében, aki a folyópartok felvigyázója. Nun, a kezdetek vizének, a mélységnek megszemélyesítője, ahonnan az istenek legkorábbi generációi születtek.
Az asztrológiai jegyek között a Halak, a Skorpió és a Rák a vizes jegyek, mindig az érzelmeket, az érzékenységet, az együttérzést képviselik.
Amikor a vízre gondolunk, automatikusan eszünkbe jutnak a vízi lények. Gondoljunk a bálnára, a cápára, a delfinre, a koi ábrázolásokra, a teknőcre, szinte végtelenül sokrétű, szimbolikus totemállat természetes élőhelye a víz.
A megfoghatatlan, az örökké változó, nem látható dolgok, érzések, az intuíció szimbóluma a víz. A víz mélységei és titkai hasonlóak az emberi érzelmekhez: a felszín és ami alatta van…
Aki vízzel kapcsolatos tetoválást választ, az érzékeny, érzelmes ember. A víz folyamatosan változik, rugalmasságra, türelemre tanít, de ne feledkezzünk meg erejéről sem, az árvizek nem csak a föld termékenységét segítik, képesek pusztítani is. Ahogy a folyó képes kettészelni egy hegyet, hogy haladhasson célja felé, úgy érzelmeink is felszínre törnek.
Kulcsszavak: élet, termékenység, mozgás, tisztítás, áramlás, intuíció, teremtés, titok
Kapcsolódó szimbólumok: hold, nap, csillagok, halak (bálna, cápa, teknőc, delfin, koi), hajó, tenger, folyó, jég, eső
