Védelem, segítség, szerencse, gyógyítás, harc, jóslat – rengeteg minden „beugrik” az angyalokról. Megjelenésük a pufók cuki puttóktól, a pár szimbolikus vonalból álló piktogramon keresztül, a félelmetes realisztikus bosszúállókig terjed, a lehető legszélesebb skálán. Nincs az a tetováló stílus amiben ne készült volna már angyal, nem is beszélve a népszerű angyalszárnyak külön, az emberi testet „áttranszformáló” felvarrásáról.
Az angyalok a zsidó, keresztény és muszlim vallásban egyaránt megjelenő természetfeletti lények, Istennek az embernél magasabb rendű szellemi teremtményei. A keresztény teológia angyalokkal foglalkozó tana, az angelológia szerint nemtelenek, de a zsidó hagyomány például hímneműeknek tartja őket.
Gondolkodó, öntudattal és akarattal rendelkező lények, akik ha akarnak emberi beszéddel is kommunikálhatnak, testben is megjelenhetnek. Az Ószövetségben még Istenhez hasonló hatalommal rendelkeznek, az Újszövetségben azonban egyre nyilvánvalóbbá válik alárendelt szerepük.
Az Úr angyalainak feladata: Isten imádata és dicsérete, a kinyilatkoztatás, vagyis az Úr üzenetének átadása, a vezetés (útmutatás), ellátás, védelem, megszabadítás (megmentés), megerősítés, bátorítás, imák megválaszolása, gondoskodás. De az angyalok dolga az ellenséges erők elleni harc (Isten népének oldalán), illetve az (Isteni) ítéletvégrehajtás.
Az angyalok nem egyenrangúak, hierarchikus világukban három fő csoportot különböztetünk meg. A legfelsőbb rendbe a szeráfok, kerubok és trónusok tartoznak, a másodikba az Uraságok, Erősségek, Főhatóságok, a harmadikba pedig a Fejedelemségek, az Arkangyalok, és az Őrzőangyalok. Az Arkangyalok (heten) név szerint is ismertek: Mihály, Gábriel, Rafael, Uriél, Sariél, Raguél, Ramiél.
Már az apokrif iratokban is feltűnik, az a később az Újszövetségben kifejtett történet, miszerint az angyalok egy csoportja – a szintén arkangyal – Lucifer vezetésével fellázadt Isten ellen, de alulmaradtak a harcban, és büntetésül a pokolban kötöttek ki. Belőlük lettek a bukott angyalok, akik később démonokká váltak, Lucifer pedig magává a Gonosszá, a Sátánná.
Körülbelül az V. századtól ábrázolják őket emberi arccal, szárnyakkal. Korábban ezt kerülték, nehogy az antik szárnyas istenekkel (pl. Niké, Irisz, Geniusz) keverjék őket. Hosszú hajú, szép férfiak, redőzött általában fehér ruhában, glóriával vagy anélkül. Az újkorban kezdődött el az ifjú vagy gyermeki alakban való megjelenítés, majd a barokkban vált népszerűvé a pucér, kisded angyalka, a putto, az ókori eredetű amorett/cupido megfelelőjeként.
