A kentaurok a görög mitológiában félig lovak, félig pedig emberek voltak.
A korai vázafestményeken úgy ábrázolták őket, hogy egy emberalakhoz kapcsolódik egy ló fara, később már úgy, hogy egy emberi felsőtesthez kapcsolódik egy ló marja, onnan, ahol a ló nyakának kéne lennie.
A legenda szerint féltékenységében Héra párt keresett magának a halandók között, hogy ezzel álljon bosszút hűtlenkedő férjén, Zeuszon. Az ifjú királyt, Ixiónt szemelte ki szeretőjeként. Ám Zeusz tudomást szerzett a légyottukról és találkájukra Héra felhőből mintázott képmását küldte el. Ixión nem ismerte fel, hogy nem Héra jött el hozzá. A felhő-Héra és Ixión kapcsolatából született meg az első kentaur, Kentaurosz.
Kentaurosz leszármazottai a kentaurok. Ismertek voltak arról, hogy szerették a bort és az asszonyi társaságot. A kentaurokat általában Dionüszosz, a bor és a mámor istenének kísérőiként szokták leírni, úgy, mint a fogatának húzóit. A félig ember, félig ló teremtményt sok író úgy ábrázolta művében, mint olyan lény, aki két fajta határán áll, és ez természetében is meglátszik. Ezek a lények nyers és faragatlan természetűek voltak.
Azonban a kentaurok között kivételt képez Chiron, mivel ő bölcs volt és békeszerető.
A nyilas csillagképet sokszor azonosítják a görög mitológiából átvett kentaurral, ezért gyakori a nyilas ábrázolás.
Kapcsolódó szimbólumok: ló, szárnyas ló, unikornis, lópatkó
Kulcsszavak: istenség, félistenség, segítőtárs, bor, mámor
