A spirál talán a legszebb természetben előforduló forma. Gondoljunk a csigákra, a napraforgó virág magjainak elhelyezkedésére, az örvényre, a hullámokra, az ananász vagy a toboz csigavonalára, a Tejútrendszerre, a forgószélre, de akár egy állat szarvára is.
Az erő és a termékenység szimbóluma, az örök ciklikusság, ismétlődés, végtelenség jelképe, nincs kezdete sem vége, folyamatosan növekszik és tágul. A csigavonal a folyamatos emberi fejlődés, az ég (Isten, szellemi szféra) felé haladás vágyát is jelképezi (csigalépcső, templomtornyok).
Szinte minden kultúrában szerepel a művészetben, az őskortól napjainkig.
A kelta művészetben már a megalitoknál (kőrakásoknál, kezdetleges építészeti elemeknél) megjelenik, valószínű a termékenységhez, vagy a napkultuszhoz kapcsolódik.
Afrikában a lélek vándorlását, az élet ciklikusságát ábrázolták a spirálmotívummal.
Indiában Visnuhoz köthető, mint a kozmosz teremtő ereje.
Görög és római agyagedények díszítőeleme, de a muszlim minaretek is csigavonalban törnek az ég felé.
Egyiptomban a napkultuszhoz köthető, a maja kultúrában az évszakok változásait, örök körforgását jelenti, a buddhizmusban a nyugalom, fény kiáramlását ábrázolja.
A festészetben, építészetben minden korban megjelenik, a középkorban a reneszánszban (Leonardo da Vinci és Michelangelo) a barokkon (Bernini) át a szecesszióban (Gaudi) de akár az impresszionizmusban (Van Gogh) is jelen van.
Az ókori görögöknél Püthagoraszt, Eukleidészt foglalkozott a spirál arányaival, az aranymetszéssel. Európában Fibonaccihoz (középkori itáliai matematikus, 1170-től kb. 1250-ig élt) köthető matematikai leírása. Fibonacci számsorként terjedt el a köztudatban, melynek lényege, hogy a számok végtelen, növekvő sorozata a nullától kezdve, mindig a két előző szám összege adja a következő számot: 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34… A Fibonacci-sorozat egymást követő tagjainak hányadosából képzett sorozat határértéke éppen az aranymetszés aránya, a Phi (Φ ≈ 1,618).
Fibonacci számsorral leírható a toboz mintázatának, vagy a napaforgó magjainak tekeredése, de rengeteg állati és növényi, természeti spirált ismerünk (pl. szőlőinda, kagylók, csigák).
A zenében Bartók Béla, de még az irodalom is előszeretettel használja, (pl. Da Vinci kód) a Fibonacci arányrendszert.
A tetoválásban (és az élet egyéb területein) sokszor nem tudatosan, hanem inkább valami belső hangtól vezérelve választjuk mintaként. Még ha nem is tudjuk miért, de érezzük, hogy pozitív energiát áraszt, egyensúlyt teremt a szimmetria és az aszimmetria között.
Kapcsolódó szimbólumok: Nap, csiga, kígyó, kozmosz, örvény, triskelion
