Az újjászületés, a teremtés, a Tejút, a ciklikusság, és a végtelen szimbóluma.
Az egyik legősibb misztikus szimbólum, melyben egy kígyó vagy egy sárkány megeszi/megharapja saját farkát.
A világegyetem örök körforgása, az állandó visszatérés és az újjászületés szimbóluma: a pusztításból való teremtés – élet a halálból. (A kígyó saját farkát eszi meg az életbenmaradáshoz.) A teremtést pusztulás, a pusztulást pedig egy új kezdet követi.
Néha végtelen (nyolcas) ábrázolásban is látható.
Legrégebbi ismert ábrázolása az arany szentélyben, Tutankhamon sírjában az ókori Egyiptomból származik, mint a Nap ábrázolása, a napfény utazását szimbolizálja.
Az egyiptomiaktól a görögök is átvették, neve ouro boros = farkát harapja.
A mitológiában az ouroboros a Tejút galaxisának szimbóluma.
Az alkímiában a Merkúrt jelképezi, összekapcsolja az ellentéteket: a tudatos és tudattalan elmét. Kleopátra alkímiai tankönyve, a Chrysopoeia (aranykészítés) egy olyan rajzot tartalmaz, amely a kígyót félig világos és félig sötét színben mutatja, mint a jin-jang, amely minden dolog kettős jellegét illusztrálja és „egy minden” feliratot vesz körbe.
Az ouroboros sok más kultúrában és környezetben is megjelenik. Jormungand a norvég legendában olyan nagyra nőtt, hogy körülöleli a világot, és megragadja saját farkát a fogaiban. Ő őrizte az Élet Fáját.
A dél-amerikai bennszülött népek meggyőződése, hogy a világ korong formájú, mely szélén egy kígyó tekeredik körbe, miközben saját farkába harap.
Kapcsolódó szimbólumok: enso, kör, végtelen jel
