„Ravasz, mint a róka.” – A róka ravaszsága inkább pozitív jelző, mintsem negatív. A „ravasz”-t ebben az esetben inkább az okos, az intelligens, az alkalmazkodásra képes jelzőkkel lehet becserélni.
A róka nagy vadász, tökéletesen képes álcázni magát. Élőhelyétől függően lehet vörös, fekete, fehér. Célja elérése érdekében tökéletes vadászati stratégiákat alkalmaz. A csapdákat kiismeri, elkerüli, kicselezi.
Szinte minden kultúra észrevette a róka elképesztő alkalmazkodóképességét, túlélési praktikáit, könnyed játékosságát és stratégiai jártasságát.
Kínában Huli Jingnek nevezik a rókaszellemet, melynek akár kilenc farka is lehet, (ha megéri az ezer esztendőt). Mivel a rókát tartották az átváltozás művészének, a délibábot is hozzá társították. Színe miatt napállat, tűzszellem, a házasság patrónusa.
Japánban a Kicune jelentése róka. A sintó vallás kedves, segítőkész istene. A japánok megkülönböztetik a rókától a rókaszellemeket, melyek gyakran jelennek meg változatos szerepben az emberek számára. A kereskedők és az üzleti élet patrónusa, a magtárak kulcsának őrzője.
A kelták szerint a róka bölcs, intelligens vezető. Meggyőződésük, hogy a lelkek vezetője, a szellemvilág átjárójának ismerője. Ez abból a felismerésből alakulhatott ki, hogy a róka alkonyatkor és hajnalban a legaktívabb, pont a köztes átmeneti időszakban.
Az északi mitológia kulcsfigurája a róka, a sarki fény életre keltője. Jövőbe látó képességgel ruházták fel, az emberi vágyak, tudatalatti szimbóluma. Gyakran nagy csábító, akár pusztulásba is vezethet.
Az indián kultúrkörben a teremtő ikerhérosz egyik fele (a párja a prérifarkas). Minden, ami jó az emberek számára, azt a róka teremtette. A holdhoz kapcsolják, mivel éjszakai vadász, de a női princípium és a bujaság jelképe is. Az apacs indiánoknál a róka lopta el a tüzet az emberek számára. A dél-amerikai indiánoknál a családi egység őrzője.
Európában gyakori szereplője a folklórnak, népmeséknek. A lopakodás, észrevétlen mozgás nagymestere, és mivel az állattartó gazdaságoknál haszna nincs, inkább károsnak, mint hasznosnak tartották.
Mezőgazdaságilag viszont hasznos, a földművelés segítője, mert a gabonatáblák körül a rágcsálókat nagy mennyiségben pusztítja. Az ókori Rómában a gabonatáblákba rókákat hajtottak a gabonabetegségek elleni védekezésül.
Perzsiában szent állat, a halottak lélekvivője.
Szexuális afrodiziákumként szinte minden testrészét használták, hol talizmánként, hol medicinaként.
Johannes Hewel (lengyel csillagász) vezette be a „Vulpecula” vagy „Vulpecula cum ansere” („Kis róka”, vagy „Kis róka lúddal”) csillagépet, ami egy vörös színű kettős óriáscsillag.
Aki róka tetoválást választ, az felhasználja ennek a pompás állatnak az intelligenciáját, problémamegoldó képessége révén segíti viselőjét.
A rókatotem átadja tudását és napi szinten hozzájárul a sikerek eléréséhez, legyen az anyagi, érzelmi vagy akár szexuális. Álcázási képessége, leleményessége és az, hogy az addig elképzelhetetlen dolgokra is képes egy róka (fára is mászik, úszik is ha kell), olyan energiákat, erőforrásokat is képes mozgósítani viselőjének, amit eddig elképzelni sem tudott.
Kapcsolódó szimbólumok: nap, hold, erdő, fa, szellem
Kulcsszavak: szerencse, intelligencia, ügyesség, találékonyság, alakváltás, életerő, szellemvilág, szexualitás
