És a zenekar játszik tovább (And the Band Played on – angolul a Youtube-on) – A tudatalatti furcsa fricskákra képes, de ez a filmcím jutott eszembe. Persze nem véletlenül, de itt most nem is ez a film a lényeg, bár van összekötő elem, de erről majd talán máskor… Jelenleg a Bohém rapszódia van terítéken.
Talán erről a filmről kritikát írni a világ egyik legfeleslegesebb dolga. Írhatnék pátoszosan felemelőt, vagy erősen kritikusat, de nincs az a Queen- vagy Freddie Mercury-rajongó, aki a kritika elolvasása után legyint, és vállvonogatva tovasétál a mozipénztártól, mondván: á, akkor inkább nem nézem meg!
Az, hogy a filmben az időbeliség smafu, hogy a múlt erősen kozmetikázott, vagy, hogy (számomra) fontos dolgokat elbagatellizálnak, már lassan nem is érdekel senkit, sokan az akkori rajongók közül is csak a szépre emlékeznek…
És ez így van rendjén, tessék csak szépen elmenni, felpörögni, a film gyermekbetegségein elegánsan átlépni! A főszereplő Rami Malek (2016-ban a Mr. Robot-ban nyújtott alakítása miatt Emmy-díjat nyert, de Golden Globe-ra is jelölték) zseniálisan alakítja Freddie-t, hozza a tökéletes életérzést.
Vannak kortalan dolgok, és a Queen ilyen, mert volt-van-lesz, megállíthatatlanul és folyamatosan tud újat nyújtani a következő generációknak is. Ez is a nagy zsenik, örök rocksztárok ismérve.
Egy moziterem akusztikájában, dolby digital-ban, nagy vásznon látni őt és őket, megfizethetetlen, olyan élmény, mintha még mindig egy levegőt szívnánk, nem múlt volna el 30 év.
A Freddie Mercury és a Queen témájú tetoválások száma folyamatosan gyarapodik, érdekes látni 40 év folyamatos fejlődését, újraértelmezését.
