A Nap december 21. és január 19. között halad át a Bakon, vagyis a tizedik csillagjegyen. A Bakban az év ciklusa egy fontos fordulóponthoz ér, itt a leghosszabb az éjszaka és a legrövidebb a nappal – a természet téli álmot alszik, pihen. Innen ered a régi magyar elnevezése, az „álom hava”. Itt kezdődik a téli napfordulóval (december 21., esetenként 22.) a csillagászati tél, ekkortól már újra hosszabbodnak a nappalok.
Ez az időszak a legtöbb kultúrában ősi hagyományokhoz, ünnepekhez is kapcsolódik, ilyen pl. az ókori római szaturnália, a zsidó hanuka, az ázsiai tungcse-fesztivál vagy akár a karácsony.
A Bak eredeti jelképe egy képzeletbeli teremtmény, amelynek feje kecske, a törzse kígyó, alul pedig hal. A kecske feje az ószövetségi bűnbakot jelképezi, halteste Krisztust, és az ő születésével kezdődő csillagjegyet, a Halakat.
A kecske régen pozitív termékenységi jelkép volt, a keresztény meghatározás szerint már a (bűnös) nemi vágy megtestesítője, a középkorban pedig egyenesen a boszorkányszombatokon előlépő sátán képmása.
Ábrázolják még három összefonódó félkörként is, illetve szimbóluma az egyetlen olyan állatövi jegy, amit kétféleképpen is jelölnek. Mindkét változatban szerepel egy önmagába visszatérő csavart vonal, amely az állat összecsavarodott szarvára emlékeztet. Az egyszerűbb változatban két balra induló vízszintes vonal egy teljes körben kapcsolódik egybe. A másik változatban is jelen van a kör, de jóval kisebb, kevésbé látványos.
A Bak uralkodó bolygója a Szaturnusz, eleme a föld. Az asztrológusok a Bakot egy építészhez hasonlítják, mert általában a Bak ember egy örök tervező, feltaláló, építő, a kitűzött cél elérésére törekvő.
