A gólya – gilice, cakó, koszta, gagó, eszterág – a termékenység, a hosszú élet, az örök körforgás, újjászületés szimbóluma.
Vándormadár, tavasszal tér vissza költőhelyére, amikor a föld megújul, minden kizöldül és újjászületik. Érkezése jelzi a tavaszt, a reményt, és az örömöt.
Élettere a vízhez kötődik, ami a női energiát szimbolizálja. A néphit szerint ismeri az élet forrását, és onnan hozza a gyermekeket. Sok népnél a teremtés mitológiája a vízhez kapcsolódik, így érthető, hogy a tavasszal hazaérkező, vízparton élő gólya ennyire összekapcsolódott a teremtéssel, születéssel.
Ugyanakkor nem csak az örök körforgást, hanem szinte annak ellentétét is hozzá köthetjük: a mozdulatlanságot. A mozdulatlanul fél lábon álló gólya a magány, a csendes szemlélődés jelképe.
A görög mitológiában Héra (Zeusz felesége, az élet hordozója, a házasság és a születés istennője), a rómaiban Junó (az otthon, a gyermek, és a családi hűség istennője) szent madara.
Japánban a hosszú élet, a boldog öregkor, a fiúgyermek jelképe, ugyanakkor a magány és a remeteség szimbóluma is.
Egyiptomban a gyermek és a szülő közötti szeretet kifejezője.
A keresztény mitológiában szoláris jelkép, az óvatosság, a jámborság, a tisztaság madara. Mivel csúszómászókat, kígyókat pusztít, a gonosz ellensége, Krisztus szimbóluma.
Kapcsolódó szimbólumok: darumadár, origami, nap, jin-jang, víz, tenger, kígyó, Krisztus, tavasz
