A pipacs, avagy kerti mák elsősorban a gabonaföldek kísérő (gyom)növénye. Sokféle névvel illetik: pipacsmák, büdös mák, czúczik, lúdmák, pitypalatyvirág, veres mák, vad mák.
Az ókori görögök szerint a gabonafélék társa, Aphroditének, a szerelem és szépség, az élet és vegetáció istennőjének virága, de gyakran ábrázolják Déméter Istennő szent növényeként is. Déméter, a földművelés és a termékenység istennője, az ő segítségével hozott termést minden növény, ő érlelte a gyümölcsöket. Hasonlóan vélekedtek a pipacsról a rómaiak is, akik virágjait Ceresnek, a gabonafélék istennőjének szentelték. A pipacsra úgy tekintettek, mint a tápláló gabona mellett növekvő életerőre.
A pipacs szimbolikája nagyon megosztott, egyes területeken negatív, más helyeken pozitív jelentéssel bír.
Rengeteg babona kapcsolódik hozzá: az ír asszonyok még megérintésétől is féltek, a házba bevinni pedig különösen balszerencsésnek tartották, mert ezzel betegséget hozhattak a lakókra. Van olyan folklór, amely szerint a pipacs úgy keletkezett, hogy Isten megbüntette a mákot, mert az túlságosan büszke volt a saját szépségére és megengedte, hogy a Sátán megérintse őt. A virágján az elszórt fekete pöttyök az ördög kezének a nyomai.
Egyes területeken azt hitték, hogy a szemhéjakra helyezve vakságot okoz, máshol ugyanakkor pipacsból készített borogatást használtak fülbajokra, szirupjából pedig köhögéscsillapítót készítettek.
Hatóanyagai miatt az álom, a bódultság, a boldog tudatlanság szimbóluma.
Néhány napos virágzása az élet múlandóságára emlékeztet. Világi értelmezésben a pipacsot a heves, ám röpke fellobbanás szimbólumának tartják.
Míg a viktoriánus idők virágnyelvében az örömöt vagy a vigaszt szimbolizálta, az angolszász világban a pipacs mára az emlékezés jelképévé vált. Virágja az Emlékezés napját szimbolizálja, kitűzőként hagyományos viselet ilyenkor az Egyesült Királyságban.
Kapcsolódó szimbólumok: angol zászló és pipacs kombináció
Kulcsszavak: hevesség, múlandóság, fellobbanás, bódulat, feslettség, felszabadultság, álom, Emlékezés napja
