A lovat régen a bajtól megóvó, varázserejű állatnak tartották, és ha a szükség úgy hozta, lovat áldoztak az égieknek a szerencsétlenség elkerülése végett. Házak homlokzatára, ajtófélfára, kapuhoz, bejárathoz lókoponyát, lófejet szegeztek. Ezeket áldozatokat helyettesítette később a lópatkó. (Ha a patkó ló lábát megóvja a sérülésektől, akkor az embernek is segíthet a veszedelmes világban.)
Az általános hiedelem szerint a vas megóv az ártó szellemektől vagy magától az ördögtől, különösen a talált – vagyis nem vásárolt – formája, tehát a ló lábáról leesett patkó megtalálása nagy szerencsét jelent.
A tűzből kivett patkó patkoláskor nem okoz fájdalmat a lónak – ez az állatok anatómiáját kevéssé ismerő embereknek annak idején csodálatosnak tűnhetett.
Szerencsehozó hatását tovább fokozhatta, hogy a patkót hét szöggel erősítették fel a patára, a 7 pedig bűvös szám.
A lópatkó szerencsehozó „használata” az idők során rendkívül sokféle lett.
- A lovak vályújába vetett patkó megóvja a lovat a megbetegedéstől.
- A mohamedánok ajtófélfára szegezik, az angolok hajó árbocára.
- A taxisofőrök szeretnek olyan rendszámot választani amiben „U” betű van, mert ennek alakja emlékeztet a szerencsét hozó lópatkóra./li>
Kapcsolódó szimbólumok: négylevelű lóhere, cseresznyevirág, Mikulás, angyal, macska, ördög
Kulcsszavak: szerencse, védelem, talizmán
