Disznó – sertés, malac, emse, göbe, koca, ártány, süldő, kan, magló… Kevés olyan állat van, aminek jelentése ennyire különbözhet földrajzi területenként (és azon belül akár még kultúránként is).
Kínában a házi disznó az erő, a szerencse, a bőség szimbóluma, míg a vaddisznó az erőszakosság és féktelenség jelképe. 2019 a kínai asztrológia szerint a disznó éve lesz.
Japánban a bátorság és a harciasság megtestesítője.
Indiában a Ksatriják azaz a harcosok kasztjának jele, kitartása, bátorsága miatt. A hinduizmusban Visnu reinkarnációja.
A görög törzsek mitológiájában szintén a harciasság jelképe. Démétér a földművelés és termékenység istennőjének szent állata, de Artemisz a hold és a vadászat istennőjéhez is kapcsolható.
A buddhizmusban a létezés kerekének központjában egy fekete sertés helyezkedik el, mint a tudatlanság, a lustaság és falánkság megtestesítője.
A keltáknál szent állat, a szellemi hatalom jele, intuitív, érzékeny, intelligens tulajdonságai miatt. A szent tölgy termésével táplálkozó disznó a druidák (papok) jelképe. A bőség és termékenység megtestesítője (Ceridwen).
A síksági indián törzsek a disznót az esővel kapcsolták össze, ezáltal a mezőgazdasági termékenység és bőség jelképévé vált.
A keresztény szimbolikában a disznó maga az ördög, az egyszáz támadója. Az Ószövetség a tisztátalan állatok közözé sorolja, ezért a zsidók nem fogyaszthatják húsát (Lev 11,7.). A muszlimoknál szintén tiltott a disznóhús fogyasztása.
A disznó az irodalomban is sokféle jelentéssel jelenik meg, a kedves Malacka, Babe, vagy Mazsola kedvessége szemben áll például William Golding Legyek Ura regényével (1954), vagy George Orwell Állatfarmjának (1945) disznóival (Napóleon, Hógolyó, Őrnagy).
Kapcsolódó szimbólumok: hold, erdő, négylevelű lóhere, tölgy, makk, eső, ördög, matróztetoválás